Ételosztás ismét a Hajléktalan Szállón

Húsvét, amikor nem csak ételt adunk, hanem figyelmet is

Húsvéti ételosztás a Hajléktalan Szállón

Dunaújváros, 2026. 04. 04. vasárnap

Húsvétkor az ember egy kicsit jobban figyel. Nem csak arra, ami körülötte történik, hanem arra is, ami benne, a lelkében. Immár nyolcadik alkalommal érkeztünk meg a hajléktalanszállóra. Nem először, és remélhetőleg nem is utoljára. Az évek során ez több lett egyszerű eseménynél - lassan egy olyan üggyé vált, amely összeköt bennünket egymással és azokkal is, akiknek talán a legnagyobb szükségük van egy kis figyelemre.

Szűcs Zsuzsival és támogatóink segítségével most is megtelt az asztal: közel 30 kg sonka, 11 kg kolbász, több mint 200 tojás, és még sok más finomság. De aki ott volt, pontosan tudja, hogy ezen a napon nem az étel volt a legfontosabb. A svédasztal mellett sorban álló emberek arcán volt valami, ami túlmutatott az éhségen. Egy pillanatnyi megkönnyebbülés. Egy félmosoly. Egy rövid beszélgetés, amely talán többet ért, mint maga az étel.

Kovács István görögkatolikus parókus szavai csendben töltötték meg a teret. Nem voltak hangosak, nem voltak hivalkodóak - mégis mindenkihez eljutottak. Emlékeztettek arra, hogy a Húsvét nem csak ünnep, hanem lehetőség is: arra, hogy észrevegyük egymást. És talán ez volt a nap legfontosabb része.

Mert lehet ételt adni és kell is. De néha egy jó szó, egy kézfogás, egy odafigyelő pillantás az, ami igazán számít. Jó volt látni, hogy az elesett emberek - akiknek az élet keveset adott - ezen a napon mégis tudtak mosolyogni. És ilyenkor az ember rájön: nem mi adtunk, hanem mi kaptunk. Köszönöm mindenkinek, aki részese volt ennek a napnak.