Sajtótájékoztató:

Hivatalosan is elindult a III. Figyelj Rá(n)k!

Figyelj Rá(n)k! - ismét együtt Dunaújvárosban

Dunaújváros, Városháza „C” szárny. 2026. szeptember 30.

„Van néhány ügy, amelyről nem lehet eleget beszélni. A mellrák elleni küzdelem ilyen.”

Talán ez a néhány szó foglalja össze legjobban azt, amiért immár harmadik alkalommal rendezzük meg Dunaújvárosban a Figyelj Rá(n)k! programot. Október a mellrák elleni küzdelem hónapja, de számunkra ez az ügy nem csupán egy hónaphoz kötődik. A célunk az, hogy minél több emberhez eljussanak a megelőzéssel, a korai felismeréssel és a szűrővizsgálatokkal kapcsolatos fontos információk – és közben azt is megmutassuk, hogy egy közösség milyen sokat tud tenni egymásért.

Hivatalosan is elindult a III. Figyelj Rá(n)k!

A közelgő rendezvény kapcsán megtartottuk hivatalos sajtótájékoztatónkat is a program helyszínén, a Városháza „C” szárnyában, ahol október 10-én a szakmai fórum várja majd az érdeklődőket. A sajtótájékoztatón olyan meghívott vendégek és szakemberek vettek részt, akiknek jelenléte is jól mutatja, hogy a Figyelj Rá(n)k! mögött milyen széles körű szakmai és közösségi összefogás áll.

A rendezvény fővédnöke - ahogy az első két alkalommal is - dr. Szilágyi Örs, a Dél-pesti Centrumkórház - Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet főigazgatója, aki korábban a Dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház főigazgatója volt. A sajtótájékoztatón részt vett Pintér Tamás, Dunaújváros Megyei Jogú Város polgármestere, dr. Kővágó Levente, a Szent Pantaleon Kórház-Rendelőintézet megbízott főigazgatója, Kleinné Németh Judit pszichológus, valamint Csapó Nóra, a program háziasszonya és kezdeményezője, továbbá Petrás Gábor, a Jót, szívből - Dunaújvárosért! akciócsoport vezetője és a rendezvény főszervezője.

A résztvevők egy dologban teljesen egyetértettek: a megelőzésről, a szűrővizsgálatokról és az egészségünkről nem lehet eleget beszélni.

És nemcsak testi, hanem lelki értelemben is fontos odafigyelnünk egymásra. Ezt különösen szépen erősíti, hogy október 10. a lelki egészség világnapja is, így a Figyelj Rá(n)k! idei programjában a lelki támogatásnak és a pszichés egészségnek is fontos szerepe lesz.

Már a fiatalokhoz is szólunk

Idén egy különösen fontos elemmel is bővül a program. Október 7-én, a „0. napon” középiskolásokat szólítunk meg, hiszen az egészségtudatos életmód, a megelőzés és az önmagunkra való odafigyelés gondolatát nem lehet elég korán elkezdeni. Szeretnénk, ha a fiatalok nemcsak hallanának ezekről a kérdésekről, hanem természetesnek tartanák azt is, hogy figyelünk a testünkre, és szükség esetén időben segítséget kérünk.

Október 10-én pedig jön a nagy nap!

Szombaton 9 órától várjuk az érdeklődőket a Városháza „C” szárnyában, ahol szakmai előadásokkal, beszélgetésekkel és fontos, hasznos információkkal készülünk. A szakmai programot követően a rendezvény a Városháza téren folytatódik, ahol a komoly témák mellett a közösségi élményé lesz a főszerep. Velünk lesz Szekér Anna és Horváth Noel, fellép a Medusa Dance Crew, és természetesen idén sem marad el az a különleges összefogás, amely az elmúlt alkalmak egyik leglátványosabb programeleme volt:

Motorosok, sétálók - egy közös üzenet

A program zárásaként mintegy 100–120 motoros csatlakozik a figyelemfelhívó akcióhoz. A motorosok először önálló felvonulással hívják fel a figyelmet az ügy fontosságára, majd a sétálók mögé felsorakozva együtt tesznek meg még egy kört. 12:30-kor indul a közös séta a Vasmű úton, ahol több száz ember együtt mutatja meg: egy fontos ügy mellett lehet és érdemes összefogni.

A Figyelj Rá(n)k! egy rendezvény és egy üzenet.

Egy közös ügy. Egy nap, amikor egy kicsit jobban figyelünk egymásra. És talán ez a legfontosabb:

Figyelj magadra!

Figyelj a szeretteidre!

Ne halaszd el a szűrővizsgálatot!

Mert a korai felismerés esélyt ad.

Az odafigyelés pedig életeket menthet.

Találkozzunk október 10-én Dunaújvárosban!

GYEREKEK A PÁLYÁN…

ünnepélyes öltözőátadó és II. KK-GRAIN Suli Foci Kupa

Dunaújváros, DLSZ Aréna, 2026. szeptember 25.

Szeptember 25-én ismét megtelt élettel a DLSZ Aréna a Kádár-völgyben. Egy olyan sportnapot rendeztünk, amely egyszerre szólt egy fontos fejlesztés átadásáról és a legfontosabbról: a gyerekekről, a sportról és a közösségről.

A nap ünnepélyes öltözőátadóval kezdődött. Az új létesítmény az amatőr sportolókat szolgálja, és egy régi hiány pótlásával teremt kulturált, korszerű körülményeket azoknak, akik rendszeresen sportolnak a DLSZ Arénában. Az épület megvalósításához az MLSZ közel 80 millió forintos támogatást nyújtott, a projektet Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata is támogatta, a kivitelezést pedig a DVG Zrt. végezte. A teljes beruházást a Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség Petrás Gábor főtitkár vezetésével fogta össze és koordinálta.

Az ünnepség hangulatát a Szabó Magda Református Tagintézmény énekkara, majd Horváth Noel nagyszerű éneke emelte tovább, Szirmai György konferálásával. A megnyitón többek között Nagy Ervin országgyűlési képviselő és kulturális államtitkár, Pintér Tamás, Dunaújváros polgármestere, valamint Bencsik István, a DVG Zrt. elnök-vezérigazgatója, az MLSZ Fejér vármegyei elnöke is részt vett. A nemzeti színű szalag átvágásával hivatalosan is átadtuk az új öltözőt, amelyet ezt követően az érdeklődők is bejárhattak.

És aztán… 9.30-kor jöhetett, amiért igazán létrejött ez a nap: a futball!

A két műfüves pályán kezdetét vette a II. KK-GRAIN Suli Foci Kupa, amelyben a II. korcsoportban a 3-4., a III. korcsoportban pedig az 5-6. osztályosok mérkőztek meg egymással. A két korcsoportban összesen 11 iskolai csapat lépett pályára, és körmérkőzéses rendszerben zajlottak a találkozók. A lelátókról tanárok, edzők és szülők biztatták a gyerekeket, a pályán pedig jöttek a gólok, cselek, nagy védések és izgalmas mérkőzések.

A II. korcsoportban a Fekete István Iskola - Kulcs 1. csapata hibátlan teljesítménnyel, öt győzelemmel, kapott gól nélkül és 23 szerzett góllal szerezte meg az első helyet. Második lett a Móricz Zsigmond Általános Iskola, harmadik a Vasvári Pál Általános Iskola.

A III. korcsoportban a Vasvári Pál Általános Iskola végzett az élen, a Móricz Zsigmond Általános Iskola lett a második, a Dózsa György Általános Iskola pedig a harmadik.

Mindkét korcsoportban összeállt az álomcsapat is, ahová a szakemberek döntése alapján a torna legjobban teljesítő játékosai kerültek. A díjak és kupák mellett így azok a gyerekek is külön elismerést kaptak, akik egyénileg is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak.

A nap azonban nemcsak a mérkőzésekről szólt. A gyerekeket zsíros kenyér, lekváros kenyér és szörp várta, így a futball mellett a jó hangulat és a közösségi élmény is garantált volt.

A rendezvényen egy új, hosszabb távú kezdeményezés, a T.E.D.D. „Szövetség” is bemutatkozott. A cél egy olyan, minden korosztály és társadalmi csoport számára nyitott, modern sport- és kulturális központ létrehozása Dunaújvárosban, a Kádár-völgyben, ahol pályák, rekortán, kondipark, játszótér, szabadtéri színpad és számos közösségi lehetőség szolgálná a sportolást, kikapcsolódást és közösségépítést. Nagy Ervin a kezdeményezés megvalósításának támogatását magasabb szinten is vállalta.

Mert a mai nap üzenete éppen ez volt: a sportlétesítményeket nem önmagukért építjük. Hanem azért, hogy legyen hol sportolniuk a gyerekeknek, a fiataloknak, az amatőr sportolóknak és hogy legyenek olyan közösségi terek, ahová jó tartozni.

GYEREKEK A PÁLYÁN…

Mert a jövő valóban a pályán kezdődik.

Hatalmas köszönet mindenkinek, aki hozzájárult a nap sikeréhez: a KK-GRAIN Kft.-nek, Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzatának, az MLSZ-nek, a DVG Zrt.-nek, a Campus Étteremnek, a Carissa Sportegyesületnek, a pedagógusoknak, edzőknek, játékvezetőknek, önkénteseknek, a szülőknek és természetesen minden gyermeknek, aki ezen a napon pályára lépett!

Egy új öltöző átadása fontos mérföldkő, de amikor megtelik gyerekekkel a pálya, akkor kap igazán értelmet.

II. KK-GRAIN Suli Foci Kupa - eredmények és különdíjak

II. korcsoport: 3-4. osztály

Végeredmény:

1. Fekete István Iskola - Kulcs 1. (5 mérkőzés, 5 győzelem, 23 rúgott és 0 kapott gól)

2. Móricz Zsigmond Általános Iskola

3. Vasvári Pál Általános Iskola

4. Mezőfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI

5. Fekete István Iskola – Kulcs 2.

6. Szabó Magda Református Tagintézmény

A II. korcsoport álomcsapata:

Csiák Noémi (Kulcs 1.), Nagy Kristóf (Móricz), Zsuga Barnabás - kapus (Szabó Magda),

Nagy Gábor (Mezőfalva), Huszta Máté (Vasvári), Radnó Balázs (Kulcs 2.)

III. korcsoport: 5-6. osztály

Végeredmény:

1. Vasvári Pál Általános Iskola

2. Móricz Zsigmond Általános Iskola

3. Dózsa György Általános Iskola

4. Szabó Magda Református Tagintézmény

5. Mezőfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI

A III. korcsoport álomcsapata:

Juhász Csanád (Móricz), Zorics Zsombor (Szabó Magda), Nikolics Brendon (Mezőfalva),

Képli Marcel (Dózsa), Málint Kevin és Sándor Noel (Vasvári Pál)

Résztvevő iskolák

II. korcsoport:

Fekete István Iskola - Kulcs 1. és Kulcs 2., Vasvári Pál Általános Iskola, Szabó Magda Református Tagintézmény,

Mezőfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI, Móricz Zsigmond Általános Iskola.

III. korcsoport:

Szabó Magda Református Tagintézmény, Mezőfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI,

Móricz Zsigmond Általános Iskola, Vasvári Pál Általános Iskola, Dózsa György Általános Iskola.

Gratulálunk valamennyi résztvevőnek!

Szép gólok, nagyszerű egyéni megoldások, izgalmas mérkőzések és sportszerű küzdelmek tették emlékezetessé a napot. Minden gyermek győztes volt, aki ezen a napon pályára lépett!

https://www.youtube.com/watch?v=Yyx5OoVXgro

Ovi Foci Kupa II. forduló

egy délelőtt, ahol minden gyermek nyert

Dunaújváros, Római Tagóvoda - 2026. szeptember 23.

Szeptember 23-án a Római Tagóvoda adott otthont az Ovi Foci Kupa második fordulójának, amelyet a Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség és a Dunaújvárosi Óvoda közösen rendezett meg. A programon tizennégy csapat, tizenegy dunaújvárosi és három vidéki óvoda (Baracs, Kulcs és Nagyvenyim) kis focistái vettek részt, összesen 84 gyermekkel. A délelőtt természetesen elsősorban a fociról szólt, de a szervezők ezúttal is gondoskodtak arról, hogy minden gyermek megtalálja a számára legnagyobb élményt. A mérkőzések mellett ügyességi feladatok, kreatív állomások, ugrálóvár, trambulin és zenés programok is várták a kicsiket. A pályán pedig valóban minden megvolt, amit egy jó focis délelőttől várhatunk: lelkesedés, ügyes megoldások, gólok, védések, izgalmas pillanatok és mindenekelőtt rengeteg mosoly. A mérkőzéseket Futó János, hivatalos MLSZ-játékvezető vezette, aki a szabályokat is játékos formában ismertette meg a gyerekekkel.

A forduló eredményét tekintve a Baracsi Négy Vándor Óvoda és Hétpettyes Bölcsőde csapata bizonyult a legeredményesebbnek, így ők vihették haza a vándorserleget. A kupa azonban nem csupán a helyezésekről szólt: a szervezők célja az volt, hogy a résztvevők élményekkel, sikerélménnyel és jókedvvel térjenek haza. Ennek jegyében a nap végén valamennyi gyermek érmet, édességet és ajándékot kapott, majd a közös pizzázással zárult a mozgalmas délelőtt.

Az esemény ismét bebizonyította, hogy az Ovi Foci Kupa jóval több egyszerű focitornánál. Mozgás, közösség, játék, új élmények és találkozások, miközben a gyerekek és az óvodapedagógusok is együtt lehetnek egy kötetlen, vidám programon. A különböző fordulók ráadásul lehetőséget adnak arra is, hogy minél több óvodás megtapasztalhassa ezt az élményt.

Köszönet illeti a Dunaújvárosi Önkormányzatot, a Római Tagóvoda valamennyi dolgozóját, a résztvevő óvodákat, az óvodapedagógusokat, valamint minden támogatót és segítőt, akik munkájukkal vagy támogatásukkal hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.

Külön köszönet a Képli-Kékesi Erzsébet KK-Grain Kft.-nek, az Epilepsziásokért Egyesületnek és a Szivárvány Kft.-nek, a Carissa Sportegyesületnek valamint mindenkinek, aki támogatásával segítette, hogy ez a nap valódi élmény legyen a gyerekek számára.

A serleget ezúttal Baracs vihette haza, de ezen a délelőttön minden gyermek nyert valamit: mozgást, élményt, közösséget és egy csomó szép emléket.

Szemétszedési Világnap

Dunaújváros, 2026. szeptember 18. péntek.

1880 ember, 1934 kilogramm szemét amikor egy város megmozdul egy közös ügyért

Van, amikor egy város nem egyszerűen részt vesz egy programon, hanem megmutatja, milyen ereje van annak, ha az emberek valóban összefognak… - szeptember 18-án, pénteken délelőtt ismét benépesült a kiserdő és a Kádár-völgy környéke. Zsákokkal, kesztyűkkel, jókedvvel és mindenekelőtt tenni akarással érkeztek a résztvevők a Decathlon World Cleanup Day - Sporttal a környezetért! elnevezésű közösségi takarítási akcióra.

Az eseményt - az elmúlt évek hagyományait folytatva - a DLSZ Jót, Szívből - Dunaújvárosért! akciócsoportja és a dunaújvárosi Decathlon áruház szervezte. A központi helyszín ezúttal is az erdei tornapálya volt, ahonnan a résztvevők a Kádár-völgy és a kiserdő megtisztítására indultak.

De idén valami még fontosabb történt.

Nem csupán egy helyszín mozdult meg. Egy egész város kapcsolódott be.1880 ember egyetlen célért. Az idei akció iránt minden korábbinál nagyobb érdeklődés mutatkozott.

A végleges számok pedig önmagukért beszélnek:

1653 gyermek

227 felnőtt

1880 résztvevő

1934 kilogramm összegyűjtött hulladék

Vagyis csaknem két tonna szeméttől szabadítottuk meg a környezetünket. De talán nem is a 1934 kilogramm a legfontosabb szám. Hanem az 1880. Mert az 1880 mögött 1880 ember van. 1880 ember, aki ezen a napon nem azt mondta, hogy „majd valaki összeszedi”. Hanem azt mondta: „Én is megcsinálom.” És amikor egyetlen ember lehajol egy eldobott palackért, az egy mozdulat. Amikor tíz ember teszi ugyanezt, az már összefogás. Amikor százan, ezren, majd közel kétezren mozdulnak meg, az már közösségi erő.

Nem csak a kiserdő tisztult meg

Az idei rendezvény egyik legfontosabb újdonsága éppen az volt, hogy a központi helyszín mellett több helyszínen, több intézmény és közösség is saját környezetét tette rendbe. Bekapcsolódtak az óvodák, az általános és középiskolák, valamint a Dunaújvárosi Egyetem is.

Tehát az idei évben már a Dunaújvárosi Óvoda is csatlakozott a kezdeményezéshez, így a legkisebbek és az óvodai dolgozók is kivették részüket saját tagintézményeik környezetének megszépítéséből. És ez talán mindennél többet mond el arról, mivé nőtte ki magát ez a kezdeményezés. Mert ma már nem egyszerűen egy szemétszedési akcióról beszélünk. Ez egy városi összefogás lett. Megmozdultak iskolák és óvodák. Megmozdultak pedagógusok és diákok. Megmozdultak igazgatók és tanárok. Megmozdultak orvosok és nővérek.

Megmozdultak a Szent Pantaleon Kórház dolgozói, akik saját környezetük rendbetételével kapcsolódtak be. Megmozdult a Vasvári iskola közössége. Megmozdultak a sportolók. Megmozdultak a civil közösségek. Megmozdultak a szülők. Megmozdultak a gyerekek. És megmozdultak olyan emberek is, akik talán korábban nem is ismerték egymást. Más munkahely. Más életkor. Más hivatás. Más mindennapok. De ezen a napon ugyanaz a cél.

Egy tisztább város.

Egy nap, amikor nem számított, ki honnan jött Talán ez az egész történet egyik legszebb része. Mert ezen a napon nem volt fontos, hogy ki milyen munkát végez. Az orvos ugyanúgy kesztyűt húzott, mint a tanár. A tanár ugyanúgy zsákot cipelt, mint a diák. Az igazgató ugyanúgy lehajolt egy hulladékért, mint az óvodás. A nővér ugyanúgy ott állt a természetben, mint a sportoló. A gyerek pedig azt látta, hogy a felnőttek sem csak beszélnek a környezetvédelemről, hanem tesznek is érte. És talán éppen ez a legfontosabb tanítás. Mert lehet egy gyermeknek órákon át beszélni arról, hogy ne szemeteljen. De egészen más élmény, amikor a saját kezével gyűjti össze azt, amit valaki más eldobott. Akkor már nem egy tankönyvi mondatot tanul meg. Hanem megtapasztalja a munka súlyát. És talán legközelebb, amikor egy papírdarab vagy műanyag palack kerül elé, eszébe jut: „Valakinek ezt egyszer fel kellett szednie.” Ezért a mostani nap nemcsak a környezetről szólt. Hanem a következő generációról is.

A legfontosabb szemét az, amit már nem dobunk el

Petrás Gábor, a Jót, Szívből - Dunaújvárosért! akciócsoport vezetője is éppen ezt a nevelő, szemléletformáló oldalt tartja a kezdeményezés egyik legfontosabb céljának. Mert a végső cél nem az, hogy minden évben egyre több zsákot kelljen megtölteni. Sőt. Éppen az lenne az igazi siker, ha egyre kevesebb lenne. Ha a gyerekek, akik ma kesztyűben és zsákkal a kezükben tisztították meg a környezetet, néhány év múlva már olyan felnőttekké válnak, akiknek természetes lesz, hogy nem dobják el a szemetet. Ha nemcsak összeszedik, hanem meg sem termelik azt, amit lehet. Ha szólnak annak, aki eldob valamit. Ha a barátjukat is figyelmeztetik. Ha a saját környezetükért felelősséget éreznek. Mert a szemét problémája nem ott kezdődik, ahol megtaláljuk. Ott kezdődik, amikor valaki úgy dönt, hogy eldobhatja. És a változás sem ott kezdődik, amikor valaki összeszedi. Hanem amikor valaki először úgy dönt: én ezt nem dobom el.

Egy város, ahol a jó ügy össze tudja hozni az embereket

A program megnyitóján Tóth Imre, a Carissa Sportegyesület vezetője, a szervező akciócsoport tagja köszöntötte az egybegyűlteket, majd Pintér Tamás polgármester szólt a résztvevőkhöz. A megnyitón is elhangzott: az eldobott hulladék problémája nem kizárólag Dunaújváros sajátja, ugyanakkor a helyi közösségeknek nagyon is van lehetőségük arra, hogy saját környezetükért cselekedjenek. És talán ez a legfontosabb.

Nem tudjuk egyetlen nap alatt megtisztítani a világot.

De meg tudjuk tisztítani azt az erdőt, amely mellett nap mint nap elmegyünk. Meg tudjuk tisztítani az iskola környékét. Az óvoda udvarát. A kórház környezetét. A sportpálya környékét. A saját utcánkat. A saját városunkat. És ha ezt sokan tesszük, akkor az apró cselekedetekből egyszer csak valami nagy dolog születik. Közösségi felelősség.

Sporttal a környezetért

A kezdeményezés másik szervezője, a dunaújvárosi Decathlon számára különösen fontos, hogy a sport és a környezetvédelem összekapcsolódjon. Mert mit ér egy gyönyörű futópálya, ha körülötte szemét hever? Mit ér egy erdei tornapálya, ha az erdőben műanyag palackok és eldobott hulladék marad? Mit ér egy város sportélete, ha közben nincs meg hozzá az a tiszta és rendezett környezet, amelyben jó érzés mozogni, futni, kerékpározni vagy egyszerűen csak sétálni? A sport és a természet valójában ugyanarról szól: mozgásról, életről, energiáról és arról, hogy vigyázunk arra, amiben élünk. A Decathlon fenntarthatósági vezetője, Rónás Noémi is ezt a szemléletet emelte ki, és a kezdeményezés további bővítésének lehetőségét is felvetette: újabb helyszínek, például a felső Duna-part bevonásával, illetve további multinacionális vállalatok, helyi vállalkozások és civil önkéntesek csatlakozásával. Mi pedig pontosan ezt szeretnénk. Minél többen. Minél több helyen. Minél több közösséggel.

25 millió ember - és közöttük mi is

A dunaújvárosi esemény egy sokkal nagyobb világméretű mozgalom része. A World Cleanup Day 2025-ben rekordot döntött: a hivatalos adatok szerint 25 millió ember vett részt 190 országban és területen. Huszonötmillió ember. Huszonötmillió kéz. Huszonötmillió döntés: „Én is teszek érte.”

2026-ban a nemzetközi program ismét szeptember 20-ára esik, és a mozgalom idén is milliókat igyekszik megmozgatni világszerte. A végleges idei globális részvételi adatot természetesen még nem ismerjük. De számunkra van egy másik szám, amely már most biztos.

1880.

Ennyi ember volt ott Dunaújvárosban. És mi ismét részesei voltunk ennek a világméretű összefogásnak. 1934 kilogramm, de valójában ennél sokkal többet gyűjtöttünk Mert ha csak a mérlegre kerülő hulladékot számoljuk, akkor az valóban: 1934 kilogramm. Közel két tonna. De ha mindazt is mérlegre tennénk, amit ez a nap adott, a mérleg már nem mutatna számot.

- Mennyit ér egy gyermek felismerése?

- Mennyit ér egy pedagógus példamutatása?

- Mennyit ér egy közösség összetartása?

- Mennyit ér az az érzés, amikor egy szemetes, elhanyagolt terület néhány óra múlva már rendezettebb?

- Mennyit ér, amikor egy ember azt mondja:

„Jó érzés, hogy ma tettem valamit.”

Ezeket nem lehet kilogrammban mérni. És talán egyszer majd kevesebb lesz a zsák… Talán egyszer eljutunk oda, hogy ugyanilyen létszámban jövünk össze, de már csak néhány száz kilogramm szemetet találunk. Aztán egyszer talán még kevesebbet. És ha egyszer eljön az a nap, amikor a gyerekek végigsétálnak a Kádár-völgyben, a kiserdőben vagy a Duna-parton, és nem találnak mit felszedni, akkor tudjuk majd igazán, hogy mit ért el ez a sok évnyi munka. Addig azonban van még feladat. És van még mit tenni. De ezen a szeptemberi napon megint bebizonyosodott valami, amiben talán néha hajlamosak vagyunk kételkedni: egy város képes megmozdulni. Képes együtt dolgozni. Képes félretenni a különbségeket. Képes közös célt találni. És képes arra, hogy a saját kezével tegyen valamiért.

Köszönet mindenkinek!

Köszönet az 1653 gyermeknek. Köszönet a 227 felnőttnek. Köszönet az óvodásoknak és az óvodai dolgozóknak. Köszönet az iskolásoknak, tanároknak, tanítóknak és igazgatóknak. Köszönet a Dunaújvárosi Egyetem közösségének. Köszönet a Jószolgálati Otthonnak. Köszönet a Szent Pantaleon Kórház orvosainak, nővéreinek és valamennyi dolgozójának. Köszönet a Vasvári iskola közösségének és valamennyi csatlakozó intézménynek. Köszönet a civileknek, a sportolóknak, a szülőknek és mindenkinek, aki időt, energiát és munkát tett ebbe a napba. Köszönet a Jót, Szívből - Dunaújvárosért! akciócsoport minden tagjának. Köszönet a dunaújvárosi Decathlon csapatának. És köszönet mindenkinek, aki akár csak egyetlen darab szemetet is felemelt. Mert lehet, hogy egy ember csak egy darabot vett fel. De 1880 ember már egy egész történetet írt együtt. Egy történetet arról, hogy lehet másképpen is. Hogy nem mindig másnak kell megoldania. Hogy a közösség nem egy szó. A közösség akkor válik valódi közösséggé, amikor az emberek hajlandók tenni egymásért és azért a helyért, amely mindannyiunk otthona. És talán ezért nem is az a legfontosabb kérdés, hogy mennyi szemetet szedtünk össze. Hanem az, hogy: hány embernek sikerült ezen a napon megmutatnunk, hogy számít, mit teszünk. 1880 ember már válasz erre.

Dunaújváros ismét ott volt.

Mi pedig ismét részesei lehettünk. Egy zsák. Egy kéz. Egy ember. Egy közösség. Egy város. Egy világ. És mind ugyanabba az irányba indultunk. Egy tisztább Dunaújvárosért. Egy tisztább környezetért. És egy olyan jövőért, amelyet nemcsak örökölni szeretnénk, hanem méltón továbbadni.

A Decathlon World Cleanup Day - Sporttal a környezetért! 2026-os dunaújvárosi akciója szeptember 18-án valósult meg. A helyi kezdeményezés szervezői a DLSZ Jót, Szívből - Dunaújvárosért! akciócsoportja és a dunaújvárosi Decathlon voltak.

https://www.facebook.com/reel/4425580197654730

Dunaújváros ismét megmozdul a Takarítási Világnapon

Sajtótájékoztató

Dunaújváros, 2026. szeptember 8. kedd - Pannon Oktatási Központ

Tavaly mintegy 25 millió ember, 190 országban és területen csatlakozott a World Cleanup Dayhez. A 2025-ös részvétel új rekordot jelentett: milliók döntöttek úgy, hogy egy napra félreteszik a megszokott rutint, és saját környezetükért tesznek valamit.

Szeptember 18-án Dunaújváros is újra csatlakozik ehhez a világméretű összefogáshoz.

A Decathlon Áruház és a Jót, Szívből – Dunaújvárosért! akciócsoport által életre hívott, immár ötödik alkalommal megrendezett „Sporttal a környezetért!” program idén minden korábbinál szélesebb összefogással valósul meg. A kezdeményezéshez csatlakozik Dunaújváros MJV Önkormányzata, a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum, a Dunaújvárosi Egyetem, a Pannon Oktatási Központ, a Dunaújvárosi Óvoda, a Szent Pantaleon Kórház-Rendelőintézet, a Jószolgálati Otthon Közalapítvány, valamint a Carissa Sportegyesület is.

Külön öröm, hogy a Dunaújvárosi Óvoda idén először vesz részt a programban. A város tíz óvodájának gyermekei saját környezetük rendbetételével kapcsolódnak be a kezdeményezésbe. Ugyancsak új résztvevő a Szent Pantaleon Kórház, amely munkatársaival a kórház környezetének megtisztításáért tesz.

Ott lesznek a város fiataljai, a középiskolások, az egyetemisták, a sportolók és természetesen a Jószolgálati Otthon közössége is. Utóbbi talán különösen fontos üzenetet hordoz: a környezetünkért mindannyian tudunk tenni, és mindannyiunk munkája számít.

A program fő helyszínei idén is a Kiserdő – Erdei Tornapálya és a Kádár-völgy lesznek, ahol a szervezők biztosítják a szükséges eszközöket, kesztyűket, zsákokat, vizet és a résztvevőknek szánt meglepetéseket. A kezdeményezést többek között a Cerbona és Dunaújváros MJV Önkormányzata is támogatja.

A szervezésben és a program megvalósításában Rónás Noémi, a Decathlon Dunaújváros Áruház részlegvezetője, Petrás Gábor, a „Jót, Szívből – Dunaújvárosért!” akciócsoport vezetője, valamint Tóth Imre, a Carissa Sportegyesület elnöke is aktív szerepet vállal.

A Takarítási Világnap azonban nem pusztán arról szól, hogy összeszedjük az eldobált szemetet, hanem sokkal inkább arról, hogy észrevegyük a környezetünket. Hogy ne menjünk el közömbösen a probléma mellett. És arról is, hogy megtapasztaljuk: ha sok ember ugyanabba az irányba indul el, annak valódi eredménye van.

Tavaly 25 millió ember mutatta meg ezt világszerte. Dunaújvárosból közel kétezer szemétszedő akkor is ott volt ebben a hatalmas közösségben – és idén sem lesz ez másképp.

Tegyünk együtt egy tisztább, rendezettebb és élhetőbb Dunaújvárosért!

A 2026-os World Cleanup Day hivatalos időpontja szeptember 20., Dunaújvárosban azonban már szeptember 18-án megtartjuk a helyi akciót. Az idei nemzetközi program középpontjában a hulladékmegelőzés és az élelmiszer-pazarlás kérdése áll, „From Clean Plates to Clean Cities” mottóval.

A sajtótájékoztatón részt vettek:

Rónás Noémi – a Decathlon Dunaújváros Áruház részlegvezetője, a program főszervezője

Petrás Gábor – a „Jót, Szívből – Dunaújvárosért!” akciócsoport vezetője, a program főszervezője

Barta Endre – Dunaújváros MJV alpolgármestere

Baráth Gyula – a Pannon Oktatási Központ nevelési igazgatóhelyettese

Horváthné dr. Paulik Réka – a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum képviseletében

Gyenes Éva – a Dunaújvárosi Óvoda intézményvezetője

Kovács Péter – a Dunaújvárosi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Irodájának képviselője

Oroszi Csilla – a Jószolgálati Otthon Közalapítvány igazgatója

Dr. Kővágó Levente – a Szent Pantaleon Kórház-Rendelőintézet megbízott főigazgatója

Tóth Imre – a Carissa Sportegyesület elnöke, a program főszervezője.

Jót szívből Dunaújvárosért!

Nem csak felújítottuk a Mentőállomást. Megmutattuk, mire képes egy civil csapat.

Van egy pont minden jótékonysági akcióban, amikor a tervek, a telefonok, az egyeztetések, a plakátok, a felajánlások, a futócipők, a gyűjtőládák és a rengeteg munka egyszer csak átváltozik valamivé, ami már megfogható. Falakká, új bútorokká, klímává. És legfőképpen egy üzenetté: Hogy akik egész évben másokért indulnak el, egyszer megtapasztalják azt is, milyen érzés, amikor egy város indul el értük. A Dunaújvárosi Mentőállomáson most ez történt.

Több mint 7 és fél millió forint értékű fejlesztés valósult meg. A mentődolgozók pihenőszobái és közösségi terei megújultak, új heverők, bútorok, szekrények és tárolók érkeztek, korszerűsödött a villamoshálózat és a világítás, klímák, televíziók, hűtő, árnyékolók, szúnyoghálók, új jelzőrendszer és számos más eszköz került az állomásra. De aki csak a kész helyiségeket látja, az a történetnek talán csak az utolsó sorait olvassa. Mert a munka nem ott kezdődött, amikor megérkeztek a bútorok. Hanem sokkal korábban.

Ott kezdődött, amikor néhány ember azt mondta: csináljuk meg!

A „Jót, Szívből Dunaújvárosért!” csapata nem csak kitalálta ezt a projektet, hanem megszervezte, bonyolította, kézbe vette…

Kezdve a VIII. „Jót, Fut a Város - Dunaújváros!” jótékonysági futóversennyel, az ottani gyűjtéssel…

A júniusi „Jót, Fut a Város - Dunaújváros!” rendezvényen több mint ezren húztak futócipőt a mentőállomás javára. A futónap végén több mint négymillió forint gyűlt össze, de akkor még korántsem ért véget a történet. A kitűzött cél 5 millió 104 forint volt. Ezért megszólítottunk támogatókat, vállalkozásokat, magánszemélyeket. Kihelyeztünk gyűjtőládákat, egyeztettünk, koordináltuk a felajánlásokat, szerveztük a kommunikációt, a sajtótájékoztatókat. És közben ott is ott voltunk, ahol már nem lehetett egy telefonhívással vagy egy e-maillel elintézni valamit. Kezünkbe vettük a munkát, amit lehetett, saját erőből, társadalmi munkában csináltunk meg. Mert a jótékonyság néha nem egy átutalás, hanem ha kell, akkor egy szombat délelőtt, egy szerszám, néha egy telefon, néha egy teherautó. És nagyon sokszor egyszerűen csak az, hogy nem mondjuk azt: majd valaki más megcsinálja. A munka hónapokig tartott, de végül a tervet jelentősen túlteljesítve több mint 7,5 millió forint értékű fejlesztés valósulhatott meg!

És ez talán az egyik legfontosabb része az egésznek. Nem egyetlen nap hozta létre ezt az eredményt. Hanem több hónap, sok száz ember. A „Jót szívből Dunaújvárosért” csapata pedig megszervezte, lebonyolította, végrehajtotta, koordinálta a feladatokat, a munkákat. Egy csapat, amely 100%-ban önkéntes alapon hónapokon keresztül dolgozott azon, hogy az első ötletből végül valóság legyen.

És a legszebb része talán mégsem a 7,5 millió. Hanem az, hogy amikor elkészült, végig lehetett menni a Mentőállomáson, és mindenhol lehetett látni, hova került az emberek bizalma.

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ezt megcsináltuk. Mi pedig maradunk ugyanazok, akik eddig voltunk:

Jót, Szívből Dunaújvárosért!

Nem a név miatt. Hanem azért, amit jelent. És együtt ismét célba értünk.

EMLÉKEZÉS, TISZTELET, BAJTÁRSIASSÁG

VIII. Ongai Gábor Emléktorna és Sportnap

Dunaújváros, 2026. szeptember 9.

Vannak rendezvények, amelyeknek az eredmény, a helyezés és a győzelem mellett - vagy talán inkább azok fölött - egészen más a jelentőségük.

A mai nap ilyen volt.

Immár nyolcadik alkalommal rendeztük meg az Ongai Gábor Emléktornát és Sportnapot a Dunaújvárosi PASE Vidámparki Sportcentrumában. Nyolc év telt el, de egy dolog változatlan: nem felejtünk. Ongai Gábor néhai rendőr őrnagy emlékére gyűltünk össze. Az emlékezés mellett természetesen ezúttal is fontos szerepet kapott a labdarúgás, de legalább ennyire fontos volt az a közösség, amely évről évre összejön ezen a napon. Kollégák, egykori és jelenlegi bajtársak, barátok, családtagok és sporttársak találkoztak azért, hogy együtt emlékezzenek Gáborra.

A reggeli megnyitót és megemlékezést követően útjára indult a labda, és kezdetét vette a kispályás torna. A résztvevő csapatok ezúttal is megmutatták, hogy a pályán lehet egymás ellen küzdeni, de a pályán kívül egy közösséghez tartozunk. Különösen szép gesztus volt, hogy az országos és a vármegyei rendőri szervek mellett az Országos Mentőszolgálat csapata is velünk tartott, és Mórról, Bicskéről, Gárdonyból, Sárbogárdról, Székesfehérvárról, Pálhalmáról, valamint természetesen Dunaújvárosból is érkeztek kollégák. Volt, aki a győzelemért jött, más a jó futballért, de valamennyien Gábor emléke előtt is tisztelegtek.

És akkor a torna eredményei.

A VIII. Ongai Gábor Emléktornát a Gárdonyi Rendőrkapitányság csapata nyerte!

A döntőben a Gárdony és a Székesfehérvári Rendőrkapitányság 1:1-es döntetlent játszott, majd a hétméteresek következtek, ahol a gárdonyiak bizonyultak jobbnak, és 3:2-re megnyerték a döntőt.

A bronzmérkőzésen a torna nagy favoritjának számító Pálhalmai Büntetés-végrehajtás csapata 3:1-re győzte le a Sárbogárdi Rendőrkapitányságot, így megszerezte a harmadik helyet.

A díjátadón természetesen az egyéni teljesítményeket is elismertük:

Gólkirály: Vincze Dezső (Pálhalmai BV)

Legjobb kapus: Kántor Zsolt (Székesfehérvári Rendőrkapitányság)

Ongai Gábor különdíj:

Szilukács Krisztián (Gárdonyi Rendőrkapitányság)

A szíveket melengető Ongai Gábor különdíjat, amely a torna, illetve a döntő legjobb játékosának járó elismerés, Ongainé Dzsugán Viktória rendőr százados, Gábor özvegye adta át Szilukács Krisztiánnak. Talán ennél szebb pillanata nem is lehetett volna a díjátadónak.

A nagyszerű hangulatú eredményhirdetést megtisztelte jelenlétével Dr. Budavári Árpád rendőrfőkapitány, a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság vezetője, Törköly László rendőr alezredes, Dunaújváros rendőrkapitánya, Schuszter Tamás, a Gárdonyi Rendőrkapitányság vezetője, Milus Gábor ezredes, a Székesfehérvári Rendőrkapitányság vezetője, Kádási József ezredes, a Pálhalmai BV Intézet parancsnoka, Orosz Csaba Önkormányzati képvislő, valamint Ongainé Dzsugán Viktória rendőr százados is.

És ahogy a pályán véget értek a mérkőzések, még nem ért véget a nap.

A gyönyörű dunaújvárosi sporttelepen bográcsban készült ételek, a támogatók által biztosított finomságok, italok és sütemények mellett folytatódott a beszélgetés. A hivatalos programot felváltotta a kötetlen együttlét, a nevetés, a történetek, a régi emlékek felidézése.

Talán éppen ez az Ongai Gábor Emléktorna egyik legfontosabb üzenete. Hogy egy embert, egy bajtársat, egy barátot nemcsak néhány perc csenddel és egy gyertyával lehet megidézni. Hanem úgy is, hogy összejövünk, hogy újra találkozunk, hogy együtt játszunk, együtt nevetünk, együtt emlékezünk, hogy azok is eljönnek, akik ismerték Gábort, és azok is, akik talán már csak a történetekből tudják, milyen ember volt. És hogy évről évre megmutatjuk: vannak kötelékek, amelyek nem szűnnek meg attól, hogy valaki már nincs közöttünk. Ongai Gábor emléke ma is összeköt bennünket.

Köszönjük minden csapatnak, minden résztvevőnek, a játékvezetőknek, a segítőknek, a szervezőknek, a családtagoknak és a szurkolóknak, hogy velünk voltak ezen a napon. Köszönjük külön azoknak a kollégáknak, akik távolabbról is útra keltek azért, hogy jelenlétükkel tisztelegjenek Gábor emléke előtt.

És természetesen köszönjük támogatóinknak is, akik nélkül ez a nap nem valósulhatott volna meg:

Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata

Független Rendőr Szakszervezet

Pálhalma Agrospeciál Kft.

Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság

Pálhalmai BV Intézet

Dunaújvárosi Decathlon Áruház

Külön köszönet a Dunaújvárosi Rendőrkapitányságnak és a Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetségnek a torna megszervezéséért és azért, hogy immár nyolcadik alkalommal is együtt őrizhetjük Gábor emlékét.

Nyolc év. Nyolc torna. Egy emlék. Egy közösség. Emlékezünk. Tisztelgünk. Együtt vagyunk. És amíg újra és újra összejövünk ezen a napon, addig Ongai Gábor velünk marad.

Fejlesztések a Dunaújvárosi Mentőállomáson

Amikor egyszer nem ők indultak el segíteni

Dunaújvárosi Mentőállomás

2026. szeptember 2. kedd

Van egy különös hely a városban, ahol az időt talán másképp mérik. Nem órával, hanem riasztással. Egy csengő, egy jelzés, egy ajtócsapódás, és néhány másodperccel később már úton van valaki. Valaki, aki nem tudja, kit talál majd a címnél. Nem tudja, mi vár rá a következő utcában, és azt sem, hogy aznap hány ember életének egyik legnehezebb pillanatába csöppen bele. A Dunaújvárosi Mentőállomáson ez a mindennapok része.

Ma azonban valami megfordult. Most nem ők indultak el valakihez. Most hozzájuk érkeztek. És ez a történet valójában erről szól. Arról, hogy egy város egy napra megállt, hátranézett, és azt mondta azoknak, akik nap mint nap másokért rohannak:

Most egy kicsit mi jövünk.

A VIII. „Jót, Fut a Város - Dunaújváros!” jótékonysági kezdeményezés újabb fejezete ezzel a gondolattal zárult le, de amit maga után hagyott, az jóval több egy lezárt rendezvénynél vagy egy átadott támogatásnál. Ugyanis több mint 7 és fél millió forintnyi fejlesztés valósult meg a Dunaújvárosi Mentőállomáson. Sok ember munkájából állt össze ez az eredmény. Nézzük csak: Futócipők kopogása az aszfalton. Felajánlások. Telefonok. Szervezés. Egyeztetések. Tárgyalások. Ötletek. Segítő kezek. Vállalkozások, intézmények, civilek és magánemberek. És valahol minden mögött ott volt ugyanaz az egyszerű gondolat:

ha már vannak, akik mindig másokért tesznek, akkor egyszer tegyünk mi is értük.

A sajtótájékoztató és az ünnepélyes átadó ennek az összefogásnak adott keretet. Balogh Tamás házigazdaként nyitotta meg az eseményt, majd egymás után szólaltak meg azok, akik valamilyen módon részesei voltak ennek a történetnek.

Petrás Gábor, a „Jót, Szívből - Dunaújvárosért!” akciócsoport vezetője és a rendezvény főszervezője nem egyetlen ember teljesítményeként beszélt az eredményről. Nem is tehette volna. Mert ez valóban nem egy ember története. Hanem sokaké.

Pintér Tamás, Dunaújváros Megyei Jogú Város polgármestere éppen ezt a közösségi erőt emelte ki: azt, hogy egy város akkor tud igazán nagyot tenni, amikor a civilek, vállalkozások, intézmények és az itt élők ugyanabba az irányba indulnak.

Szűcs Brigitta, az Országos Mentőszolgálat mentőtisztje és szóvivője pedig arról beszélt, milyen sokat jelent azoknak, akik a mentőautóban ülnek, ha érzik: a társadalom nemcsak akkor gondol rájuk, amikor baj van.

Mert könnyű természetesnek venni, hogy valaki mindig ott lesz. Hogy valaki felveszi a telefont, hogy valaki elindul és hogy valaki érkezik. Csakhogy a mentődolgozó is ember. Ő is elfárad. Neki is szüksége van pihenésre. Neki is számít, milyen környezetbe érkezik vissza két riasztás között.

És éppen ezért fontos, ami most történt.

Dr. Kővágó Levente, a Dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház-Rendelőintézet megbízott főigazgatója az egészségtudatosság, a megelőzés, a szűrések és az egészséges életmód jelentőségéről beszélt.

Dr. Székely Krisztina, az Országos Mentőszolgálat Közép-dunántúli Regionális Igazgatóságának regionális igazgató-helyettes főorvosa köszöntötte a megjelenteket, és méltatta mindazokat, akik hozzájárultak a kezdeményezéshez.

Takács Márk, az Országos Mentőszolgálat Fejér vármegyei vezető mentőtisztje pedig arról beszélt, mit jelent mindez a mentőállomás hétköznapjaiban és hogy példaértékű az összefogás, ami ebben az ügyben történt.

Mert a támogatás végül nem egy papíron maradt elképzelés maradt, hanem beköltözött a falak közé.

Új heverők, bútorok, szekrények és tárolók érkeztek. Megújult a villamoshálózat és a világítás. Klímaberendezések, hűtő, televíziók, árnyékolók, szúnyoghálók, jelzőrendszer és számos további eszköz segíti ezentúl az állomáson dolgozók mindennapjait.

Lehet ezeket tételesen felsorolni.

De talán sokkal fontosabb elképzelni, mit jelentenek valójában. Egy kényelmesebb pihenés két riasztás között. Egy nyugodtabb néhány perc. Egy emberhez méltóbb környezet azoknak, akik sokszor éppen akkor találkoznak másokkal, amikor azok a leginkább kiszolgáltatottak.

A több mint 7 és fél millió forint tehát nem egyszerűen felújítás lett.

Hanem egy üzenet. Ezt az üzenetet a Danmin Invest Kft. ügyvezetője, Juhász János és Miklós Csaba (aki rengeteg munkával járult hozzá a végeredményhez) is megfogalmazta, amikor a vállalkozások társadalmi felelősségvállalásáról beszéltek. Mert egy cég is több annál, amit a mérlegében látunk. Ahogy egy város is több az utcáinál és az épületeinél. Egy közösséget végső soron az mutat meg igazán, hogy mit kezd azokkal, akiknek szükségük van rá.

Ebben pedig a sportnak is megvan a maga különleges szerepe. Horváth Attila, a Kohász Öregfiúk SE elnöke arról beszélt, hogy a sport közösséget teremt. Összeköt embereket, akik talán egyébként soha nem találkoznának. Ezúttal pedig nem a pályán kellett győzni. Hanem egymásért.

Tóth Imre támogató a Carissa SE elnöke is erről beszélt… - arról a csapatmunkáról, amely nélkül ez az eredmény nem születhetett volna meg. Mert végül talán ez a legfontosabb. Egyetlen ember sok mindenre képes. Egy közösség azonban olyasmire is, amire egy ember egyedül soha.

És közben a legkisebbek is üzentek.

A rendezvényhez kapcsolódó iskolásoknak kiírt rajzversenyünkre több mint 150 alkotás érkezett a mentőkről, a mentésről és a mentőállomás világáról. Fantasztikus, őszinte és ötletes rajzok születtek, amelyek közül az első három helyezettet, valamint a külön „Na, szia, mentő!”- díj nyertesét is jutalmaztuk. A díjazott alkotások azóta a Mentőállomás folyosóinak falait díszítik, így a gyerekek üzenetei azokhoz kerültek, akiknek szóltak. Az első helyezett kisdiák pedig az osztályával együtt egy különleges látogatást is tehetett a Mentőállomáson: megismerhették annak működését, megnézhették a mentőautókat, és olyan kulisszatitkokba is bepillanthattak, amelyeket az ember kívülről aligha láthat.

Aztán eljött a nap egyik legemlékezetesebb pillanata.

A Bocskai István Református Oktatási Központ Szabó Magda Tagintézményének diákjai (Farkas Márta Igazgatónő és Szalavics Eszter pedagógus vezetésével) készültek ünnepi műsorral. Gyerekek álltak azok előtt, akiknek a munkája gyakran láthatatlan marad. Ők még nem tudják pontosan, mit jelent egy hosszú műszak. Nem tudják, milyen érzés egy súlyos esethez megérkezni. Nem tudják, milyen döntéseket kell meghozni néhány másodperc alatt.

De valamit tudnak. Azt, hogy vannak emberek, akik segítenek másokon. És ezt a maguk nyelvén, őszintén, mindenféle nagy szavak nélkül meg is mutatták… - dallal, verssel, egy-egy pillantással… Mi pedig megtapasztalhattuk, hogy néha egy gyerek hangja többet mond minden ünnepi beszédnél. És azok az egyszerű gesztusok, amelyeknek nincs forintosítható értékük, még sokáig velünk maradnak. Talán ezért is volt ez a néhány perc az egész esemény egyik legfontosabb része... - mert emlékeztetett valamire, amit felnőttként hajlamosak vagyunk elfelejteni: a köszönetnek nem mindig kell nagynak lennie ahhoz, hogy igaz legyen.

A rendezvény végén Szabó Attila vezette körbe a résztvevőket a mentőállomáson. És ekkor vált igazán kézzelfoghatóvá mindaz, amiről addig beszéltek. A szavak helyére beléptek a tárgyak. A számok mögött megjelentek a helyiségek. A támogatásnak lett helye. Lett formája. Lett mindennapi haszna. Ott volt minden, amit az összefogás létrehozott. És talán ekkor lehetett igazán megérteni, mit jelent az, amikor egy jótékonysági kezdeményezés nem egyszerűen pénzt gyűjt, hanem valamit visszaad azoknak, akik egész évben adnak.

Kezdeményezésünk többszörösen is elérte a célját… mert ha csak azt mondanánk, hogy több mint 7 és fél millió forint értékben fejlesztettük a mentőállomást, akkor a történetnek éppen a lényege maradna ki. Mert a pénz mögött ott vannak az emberek. Sok ember egyetlen közös irányba tett lépése… Talán ezért érdemes ma nem azt nézni, hogy mennyibe került mindaz, ami elkészült. Hanem azt, hogy mit üzen a mentődolgozónak, amikor két riasztás között leül egy megújult helyiségben… Azt üzeni, hogy: Gondoltak rád, hogy fontos vagy, és hogy érdemes volt…

Az átadó ünnepség után aztán majd jönnek a mindennapok… a mentőállomáson újra és újra megszólal majd a riasztás. Az ajtó ugyanúgy kinyílik, a mentőautó ugyanúgy elindul. Valaki pedig ismét útra kel, hogy segítsen. Csak most már talán egy kicsit más érzéssel.

Mert tudhatja: amikor ő indul másokért, egy egész közösség áll mögötte. Jót, Szívből - Dunaújvárosért!

És talán ennél szebb eredménye egy városi összefogásnak nem is lehet.

LEGYŐZTÜK A HŐSÉGET!

HETEDIK ALKALOMMAL IS FUTBALLÜNNEP VOLT AUGUSZTUS 20-ÁN DUNAÚJVÁROSBAN

Dunaújváros, DLSZ Aréna, 2026. augusztus 20.

Van, amikor egy ötletből hagyomány lesz. Van, amikor pedig egy ünnepnapból igazi közösségi élmény. Augusztus 20-án Dunaújvárosban mindkettő megtörtént. Hetedik alkalommal rendeztük meg az Augusztális Ünnepi Amatőr Kispályás Labdarúgó Tornát, és ha hét évvel ezelőtt még voltak is bennünk kérdőjelek, hogy vajon jó ötlet-e egy nemzeti ünnepen futballozni, azóta már egyértelmű választ kaptunk: igen, nagyon is az! A kezdeti bizonytalanságot ugyanis rég felváltotta a hagyomány. A dunaújvárosi amatőr futballisták megszerették, hogy március 15-én, augusztus 20-án és október 23-án is a sporttal, a közösséggel és a futball szeretetével ünneplünk. Talán nem túlzás azt mondani: kevés helyen találni ehhez hasonló kezdeményezést, ahol a nemzeti ünnepek rendszeresen egyben a kispályás labdarúgás ünnepei is. És hogy mennyire működik? Az idei Augusztális Kupa ismét minden várakozást felülmúlt. A nagyszerű DLSZ Arénában tíz amatőr csapat, két ötös csoportban kezdte meg a küzdelmeket, majd a csoportmérkőzések után senki nem dőlhetett hátra: következtek a helyosztók, az elődöntők, a bronzmérkőzés és természetesen a várva várt finálé. A lebonyolításnak köszönhetően valamennyi csapat több mérkőzést játszhatott, így egyetlen csapatnak sem ért véget idő előtt az ünnepi futballnap.

A pályán pedig nem volt hiány sem izgalomból, sem gólokból.

Volt itt 7:0, 12:0, 8:2, de szoros, kiélezett találkozók is. A csoportküzdelmek után a helyosztó-szakasz és az elődöntők már vérbeli kupahangulatot hoztak. A bronzmérkőzésen a Real Concord 5:1-re győzte le a BSE-t, aztán a döntőben az izgalmak - egy nagyon kiélezett találkozó formájában - még tovább fokozódtak. Kezdődött azzal, hogy két gól esett, de ez nem volt elég arra, hogy bajnokot hirdessünk, ugyanis mindkét csapat betalált egyszer, így az 1:1, után a VII. Augusztális Kupa győzteséről büntetőpárbaj döntött. (érdekesség, hogy a két csapat a csoportmérkőzések során már találkozott, ott a Ristorante Azzari 3:0 arányban diadalmaskodott… - de ugye egy aranymérkőzés teljesen más…) A heteseket végül DESE játékosai jobban bírták idegekkel és 3:2-re megnyerték a párbajt, ezzel pedig hetedik alkalommal is gazdára talált az Augusztális Kupa trófeája.

1. DESE

2. Ristorante Azzari

3. Real Concord

De ezen a napon valójában nemcsak a három dobogós csapat volt győztes. Több mint száz amatőr labdarúgó lépett pályára, akik a rekkenő nyári hőségben is vállalták a játékot, a küzdelmet, a futást és persze azt, amiért valamennyien ott voltak: a futball örömét. A tíz csapat számára egy igazi futballmaraton volt az augusztus 20-i program. A DLSZ Aréna két pályáján egymást követték a mérkőzések, miközben a pálya mellett is érezhető volt: ez már régen több egyszerű focitornánál. Ez közösség.

A hőséget is legyőztük!

Talán az idei torna egyik legnagyobb „ellenfele” nem is valamelyik csapat volt, hanem maga az időjárás. A nagy melegben minden egyes mérkőzés komoly fizikai teljesítményt kívánt, mégis végig ott volt a pályán az akarat, a küzdés és a jókedv.

És természetesen a különdíjak sem maradhattak el.

A torna legjobb játékosa: Váradi Kornél (Ristorante Azzari)

A torna legjobb kapusa: Gergely Milán (Ristorante Azzari)

Gólkirály: Androsovics Brendon (Real Concord)

DLSZ+ díj: Jurinka Zoltán (DESE)

Miklós István „A Nap Pillanata” díj: Salamon Miklós (DESE)

Carissa-díj: BSE

KK-Grain „A legjobb csapatvezető” díj: Bartók Dominik (Ristorante Azzari)

És talán ez a legfontosabb:

Hét évvel ezelőtt még azt kérdeztük: vajon kell-e futball augusztus 20-án? Ma már inkább azt kérdezzük: Hogyan is lenne augusztus 20. Dunaújvárosban Augusztális Kupa nélkül? A válasz pedig évről évre ugyanaz. Kell. Sőt, várják. Szeretik. És egyre inkább hagyomány. Mert lehet ünnepelni sokféleképpen, de mi ezen a napon ismét focival, közösséggel, barátsággal, rengeteg góllal és hatalmas küzdelmekkel ünnepeltünk. A hőséget legyőztük. A futball pedig ismét győzött.

Gratulálunk valamennyi résztvevő csapatnak, játékosnak, különdíjasnak, játékvezetőnek és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a VII. Augusztális Kupa ismét ilyen emlékezetes nap legyen!

Jövőre? Ugyanitt, ugyanígy - immár a nyolcadik!

Az idei torna hivatalos eredményei és teljes mérkőzéslistája a Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség oldalán is megtalálható.

https://dlsz.hu/vii-augusztalis-foci-kupa-2026

Amikor péntek este nem a televízió, hanem a futball győzött…

Éjszakai Családi Focikupa a DLSZ Arénában

Dunaújváros, 2026.augusztus 14. péntek, 19 óra

Péntek este volt. Az a fajta augusztusi este, amikor már enyhül a nappali forróság, kellemes a levegő, és az embernek valahogy nincs kedve hazamenni.

A DLSZ Arénából pedig pláne nem haza akartak menni, hanem egyre többen érkeztek, hiszen 19 órától kezdődött Családi Focikupa. Este hét óra előtt már folyamatosan érkeztek a családok. Gyerekek, szülők, nagyszülők, fiatalok és idősebbek - olyanok, akik rendszeresen rúgják a labdát, és olyanok is, akik talán csak ritkán állnak pályára. Egy dolog azonban közös volt bennük: ezen az estén együtt akartak lenni.

Az első alkalommal megrendezett Éjszakai Családi Focikupa megnyitóján Petrás Gábor köszöntötte a résztvevőket, és elmondta: hagyományteremtő, hagyományőrző szándékkal indítjuk útjára ezt a különleges programot. Köszöntötte a családokat Tóth Imre főszervező, Barta Endre humán alpolgármester az önkormányzat képviseletében, valamint Tapaszi József is, aki az egyik legidősebb résztvevőként maga is megmutatta, hogy a futball esetében bizony nincs felső korhatár.

Aztán… kezdődhetett a játék!

Öt csapat alakult a jelentkezőkből, a csapatkapitányok segítségével pedig kialakultak a végleges keretek. És természetesen mindegyik társaság megtalálta a maga fantázia nevét is:

Csonttörők

Dunaújvárosi Királyok

Nyertes Csapat

Peace City

Hajrá Magyar Foci!

Két pályán egyszerre pattogott a labda, a mérkőzések pedig két tízperces félidőből álltak. Volt itt minden, amiért szeretjük a kispályás focit: gólok, védések, nevetés, bosszankodás, biztatás, gyerekek öröme és persze néhány olyan megoldás is, amelyet a játékosok valószínűleg még másnap is magyaráztak.

És volt egy különleges szabályunk is: Ha egy csapat kapujában gyermekkorú, serdülő- vagy ifjúsági korú kapus állt, akkor csak vele azonos korosztályú játékos szerezhetett ellene gólt. A felnőtt kapus természetesen bárkitől kaphatott lövést. Ez nemcsak játékosabbá, hanem igazságosabbá és igazán családivá is tette a mérkőzéseket.

A torna közepén egy pillanatra mindenki a pályák helyett a büntetőpontra figyelt. Indult a hetesrúgó-verseny!

Hihetetlen számú jelentkező (mindösszesen 57-en jelezték részvételi szándékukat) állt a büntetőponthoz… és el is kezdődött a fantasztikus hetesrúgó-verseny. Három kapusunk volt (egy serdülő-, egy ifjúsági és egy felnőttkorú hálóőr) és ismét egy korrekt szabály: Mindenki a saját korosztályának megfelelő kapus ellen próbálkozhatott. Az első kör után már csak mintegy húszan maradtak versenyben, aztán egyre fogyott a mezőny. Újabb és újabb körök következtek, végül nyolc forduló után megszületett a győztes.

A hetesrúgó-versenyt Broschek Máté, a Csonttörők játékosa nyerte meg!

De ezzel még nem volt vége. A legtovább jutó fiatalokat külön is megversenyeztettük, és közülük Mariházi Ádám, a Peace City játékosa bizonyult a legjobbnak.

Ezt követően a pályákon folytatódott a csata. Tíz mérkőzés után 23 órára kialakult a végső sorrend, és a torna végére így az is eldőlt, hogy ezen az estén ki bizonyult a legjobbnak.

1. hely: Hajrá Magyar Foci - 10 pont

2. hely: Dunaújvárosi Királyok - 7 pont

3. hely: Nyertes Csapat - 6 pont

4. hely: Csonttörők - 4 pont

5. hely: Peace City - 0 pont

A „Hajrá Magyar Foci!” csapata tehát toronymagasan, magabiztos teljesítménnyel nyerte meg az első Éjszakai Családi Focikupát.

A torna első helyéről döntő mérkőzésének (a Dunaújvárosi Királyok-Hajrá Magyar Foci! találkozónak) a legjobb játékosa Képli Marcell lett.

És mert ez az este nemcsak a győztesekről szólt, minden csapatból megválasztottuk a legjobb játékost:

Dunaújvárosi Királyok – Gódány Noel

Csonttörők – Juhász Csanád

Hajrá Magyar Foci – Peresztényi Edvin

Nyertes Csapat – Csengeri Kevin

Peace City – Vass Zoltán

És hogy mi volt Családi Focitorna legkomolyabb üzenete?

Ha őszinték akarunk lenni, nem elsősorban a Hajrá Magyar Foci! tíz pontja miatt emlékezünk majd erre az estére. Hanem azért, mert péntek este nagyon sokan döntöttek úgy, hogy a televízió, az internet, a mobiltelefon és a virtuális világ helyett a valódi közösséget választják. Azt választották kicsik-nagyok, anyukák, apukák, hogy eljönnek a DLSZ Arénába, hogy együtt focizzanak… apa a fiával, az anya pályára lép a lányával és hogy egy-egy nagyszülő ott ül a pálya szélén, és büszkén nézi a családot. A gyerekek pedig megtapasztalják: a futball nemcsak arról szól, ki nyer, hanem arról is, hogy együtt játszunk.

És amikor este már felkapcsolódtak a pályák fényei, a DLSZ Aréna különleges hangulatot kapott. Labdapattogás, nevetés, szurkolás, gyerekzsivaj és baráti beszélgetések töltötték meg a teret. Talán pontosan ezért találtuk ki ezt az egészet...

Nem tudtuk, milyen lesz, hiszen ilyen éjszakai családi focit még nem rendeztünk. Most már tudjuk.

Nagyon jó volt. Olyannyira, hogy az este végén többen már azt kérdezték:

„Ugye jövőre is lesz?”

A válaszunk pedig aligha lehet más: Ha rajtunk múlik, találkozunk egy év múlva ugyanitt.

Mert ezen a péntek estén ismét bebizonyosodott, hogy a kispályás futball, a közösség és a valódi emberi találkozások még mindig képesek legyőzni a legnagyobb ellenfeleket: TV, Internet, mobiltelefon… Ezen az estén mindhármat legyőzte a futball. És talán ez volt az első Éjszakai Családi Focikupa legnagyobb győzelme…

A részvételhez 1 000 forintos, önkéntes hozzájárulást jelöltünk meg, de természetesen ennél többet is lehetett felajánlani, hiszen a teljes bevételt a Mentőállomás pihenőhelyiségeinek felújítását szolgáló célunkra ajánlottuk fel.

Tóth Imre (Carissa SE), főszervező: Nagyon örülök, hogy az első Éjszakai Családi Focikupa ilyen nagyszerűen sikerült. Hagyományteremtő, hagyományőrző szándékkal indítottuk útjára, de az érdeklődés minden várakozásunkat felülmúlta. Rengeteg család érkezett, és egészen 23 óra utánig együtt voltak velünk a szülők, a gyerekek, még a legkisebbek is. Jó volt látni, hogy ezen az estén valóban a futballé, a mozgásé és a közösségé volt a főszerep. Külön öröm számomra, hogy a labdarúgás Dunaújvárosban ismét pozitív előjellel tud megjelenni, és hogy egy ilyen rendezvény képes összehozni generációkat. A visszajelzések alapján pedig azt hiszem, egyértelmű: jövőre folytatnunk kell!

https://www.facebook.com/reel/3329780877193773

https://www.facebook.com/reel/2289921775108168